Food for Thought

Vannak édességek, amik egyértelműen a karácsonyi időszakhoz kötődnek - az illatuktól kezdve az édeskés díszítésekig minden fenyőtűket és csomagolópapírt idéz. A saját hagyományaim a mézeskalács és a grillázs mellé ebbe a kupacba száműzték a florentin szeletet is. Száműzetés, igen, hiszen így évente csak néhány hétre lehet nálam főszereplő ez a kissé dölyfös, nagymúltú luxuskeksz. Nem baj, nagy mennyiségben úgyis érzéktompulást és kábulatot okozhat ennyi ellentmondást nem ismerő, ezerszer is édes ölelés.

Hívják moszkauernek is, florentinnek is, sütik viaszpapír-vékonyra, és egészen testesre is - kinek hogy tetszik. Vitatott, hogy pontosan mik a megkülönböztető jegyek, ha vannak egyáltalán. Az én kedves 66 Karácsonyi Édességem (Lajos-Hemző, 2006.) szerint például egy testben egyesül a két világ - az óbudai Daubner cukrászdában néhány hete viszont szigorúan két név alatt futott két különböző mandulás csoda. (Akit érdekel, náluk a florentin tejcsokoládéba mártott narancsos delírium, a moszkauer pedig intenzívebb, feketébb, főszereplője mindent kizáróan a meglepően apróra tördelt mandulaforgács.)

Az a jó az általam preferált verzióban, hogy az ember gyereke két-három elkészítés után tökéletesen hozzászokik az omlós (linzer) tészta csalóka szeszélyességéhez: ez pedig általános jelentőségű, jól alkalmazható tapasztalat. A másik jó benne persze az, hogy ha jól sikerül - ami némi odafigyeléssel szinte elkerülhetetlen - komoly kihívás olyat találni, akit nem varázsol el. Én egy ordas nagy karóval a seggében járkáló portugál leányzót tartottam sakkban hónapokig florentinnel: kedves lakótársamból távollévő párján kivül csak a méztől ragacsos sült mandula bírt bármiféle lelkesedést kicsikarni.

Omlós tészta
300 g liszt
160-200 g vaj (attól függ, mennyi ideig vagy hajlandó gyúrni - és hogy vajasan vagy morzsásan preferálod a sütid)
1 tojás
80-100 g cukor (ízlések, pofonok - annyi, hogy mindenképp porcukrot használj, ha félsz a gyúrástól)
Sütőpor (kávéskanál, ha vékonyabb és omlósabb sütit akarsz, teás, ha kövérebbet és kevésbé morzsásat)
A nélkülözhetetlen jókora csipet só
1 csomag vanillincukor, jobb esetben inkább fél rúd igazi vanília

Tetejére, amitől Florentin lesz
1 zacskó (mennyi lehet, 150 g?) szárított papaya, vegyesen a narancsszínű és a zöld. még kisebbre darabolva!
1-1,5 deci zsíros tejszín (a 10% alatti zsírtartalom nyápicoknak való)
150 g cukor
4-5 nagy evőkanál méz (grammban 50 - de aki 50 gramm mézet le tud mérni, úgy, hogy nem ragad a fele a mindennek az ö szélére, azt erősen szalutálom)
1 zacskó (150 g-ra tippeltem az előbb) szeletelt mandula
50 g vaj
Lehet csokibevonóba mártogatni, de ehhez a variánshoz szerintem nem illik. Dehát ki vagyok én, mártogasd csak. Kb 200 g elég. Csokit gőzfürdőben olvasztunk, különben csomós lesz és ocsmány!

Itt tényleg a tészta a szűk keresztmetszet.
1, Fagyaszd le a vajat. Nem kell kővé dermeszteni, lehessen késsel forgácsolni. Előrevetítettem a következő lépést: tálcára szórd ki a lisztet, a cukrot, a sütőport, a sót és a vaníliát. Szitáld, vagy egyszerűen keverd össze - és forgácsold rá a fagyott vajat késsel. Dobd rá a tojást, aztán a kés élével kezdd el összedolgozni a tálcán a mindent.

2, Amikor már nagyon morzsás (emlékeztetni sem fog tésztára még egy darabig), hagyjd a kést, és ess neki kézzel. Morzsolgass és moncsolgasd - a kezed melegétől fog összeállni. Idővel. Türelem. Szinte hirtelen fog összecuppanni sárgás színű, normálisan nedves tésztává, még egy kicsit paskolgasd, aztán celofánba vele. Hűtő, félóra.

3, Miközben hűl a gyurma, olvaszd fel a kencéhez a vajat, szórd bele a cukrot. Várd meg, amíg összeforr (sok a vaj, nem ég le csak úgy, de azért némi odafigyelés nem árt) - ezután mehet a méz és a tejszín. Mikor ez az egész már bugyborékolva forr, akkor mehet a mandula és a papaya-morzsalék. Le a tűzről.

4, Ha letelt a félóra (ez az előző művelet nem tesz ki annyit), gyújtsd be a sütőt 180 fokra. Gurigass ki egy jó nagy sütőpapírt, és kezdődhet a tésztanyújtás. Mekkorára? Másfél A4es lap jól közelíti a méretet - ha kisebbre nyújtott, dagi lesz (és lehet, hogy túl tömény), sokkal vékonyabbra meg szakadás nélkül nehéz lesz. Ha kilapult, mehet rá a kence, ami mostanra kihűlt annyira jó esetben, hogy ne folyjon le össze-vissza a szélén (ha meg mégiscsak lefolyik, az se dráma, terjeng majd egy kis égett karamellszag).

5, Sütőbe vele, 20-25 perc. Nézegesd nyugodtan, nincs minek összeesnie - viszont elég hamar odaég. Ha kicsit barnul, kapd ki.

És edd meg. Zsarolj vele, kényeztess - vagy kínozz.

Nővérkém néhány hete (őrült előrelátással) befirkáltatott velem a telefonom naptárába a tegnapi napra egy koncertidőpontot. A telefonom mindenható nagyúr, ami egyszer belekerül, kőbevésetik - nincs kibúvó. Úgyhogy hiába fagyos utca és fáradt fej, elkúsztam a Nyár utcába, ruhatár, fröccs és Napfény Presszó.

Az After mjuzik klub sosem volt a kedvenc helyem, mivel szar. Szar az akusztika a "koncerthelyiségben", szar a székes-asztalos katakomba egész kialakítása - még a vécé is szar (szűk és bunkó a tükör). Nem baj ez, érdemes ismerten szar helyeken időnként felbukkanni. A nemlétező elvárások jó hatással vannak a helyzetértékelésre, főleg három feles után. Három feles nincs, kitartás és az dolgok jó oldalának erőteljes fixírozása annál inkább. Az együttest nem ismerem: abból ítélve, amit a neten hallottam belőlük, nem is vágyom olyan nagyon ezt az első találkozást. Színtelen-szagtalan magyar poprock, amire a szöveget vélhetően egy, a kilencvenes évekből ránkmaradt, különösen életunt bot költi. Gyakori fícsör az éjjel, a szerelem és az obligát értelmetlen rap-betét.

Ostort és vasláncot a testem minden sarkára, a sznobéria idejétmúlt magatartás. Előítéletből jó még nem sült ki, úgyhogy előveszem a nyitottabbik énem. Aztán meghallom azt a döbbenetes sort, miszerint: a szádban a piros ízeket keresem, és gyorsan visszadugom a hülye kedves-ént a farzsebembe, ahová való. Falnak dőlve meggyőződéssel fikázódni, ha csak fejben is, kiváló szórakozás. Kreáltam kis katalógust pirosillatú ételekből, aztán éhenkórász kéjjel illesztgettem kategóriákba a sorozatosan felbukkanó kínos show-elemeket. Érdekes amúgy, a falatok színe és íze nem rendeződnek szigorú és determinisztikus párba.

Szamócadzsem: Édeskés, tökéletesen és tartalmatlanul nélkülöz minden iróniát, ráadásul émelyítő is. Hízelgő, tökéletesen kockázatmentes, az állaga meg egyszerűen gyanús. Mindemellé tele van a maguk lényegtelenségében idegesítő rohadt kis magokkal. Van az az álszent, térdzoknis pedómágnes/popüstökös, Lola - ő például bűzlik a szamócadzsemtől. Egy, saját nemi hormonjaiban és önértékelési zavarában fetrengő generációnak a kézfogós diákszerelemről meg a görl páuerröl tejfölös rakott szoknyában énekelni körülbelül ugyanolyan gáz, mint egy színpadról (akármilyen kontextusban) azt kiabálni, hogy "rózsaszín hableány". Előbbit nem, utóbbit előszeretettel és sajnos sorozatosan követi el a jobbra érdemes Napfény Presszó frontleány. Akár meztelenül, akár magányosan, minden éjjel megbocsáthatatlan. Utóljára Varga Zsuzsa méltatlan és fájdalmas Venus-béli ficánkolása ébresztett bennem ennyi haragos tekintetű részvétet.

Chilipaprika: Felizgat és felkoncol, mint a veszélyes dolgok általában. Egyszerre a dob meg a basszus a tompa ízek egyébként egysíkú, lázmentes álmában; kirobbanó és lehengerlő, feltartóztathatatlan és nélkölözhetetlen. Gondolom, a polgárpukkasztás és a káosz különböző szintjeiről csemegézett az Énekesnő, amikor követendő példát keresett magának. Fekete bőr motoroskesztyű, pipa, kellemes pimaszság, pipa, apró test és nagyobb jelenlét, szintúgy pipa. Ettől még nem tudja elénekelni a pinkes Trouble-t, se tisztán, se hitelesen: egyszerűen nem dolgozik benne elég kilojoule. Ahhoz meg végképp kevés a kakaó és a kötözőspornó ebben a történetben, hogy egy CsizmSKAndúrról elkeresztelt dalban nyögdécselő macska-sikoly keretében prezentálhasson refrént. Kedveskedő cicalány vagy, de sose szagoltatnád a vaginád a dobosoddal a zépé színpadán, sajnálom.

Aszalt szilva: Különös és majdnem komikus. Túl a sóson és túl az édesen, savanykásan simul nagytestű állatokhoz, bár önmagában is megállná a helyét. Akit zavarba ejtenek a textúrahibák és kiborít a ragacsos romlás, utálják majd meggyőzhetetlenül. Ha viszont egyszer megihlet a behatárolhatatlan pikantériája: a rabja maradsz mindörökre, pártállástól függetlenül. Kis szünetet tart a zenekar,  levegőt kortyol a kollektív torok, hangolják az egyik gitárt talán. Lassan és halkan azért pendül pár húr, húsrágó, hídverő, fél karral ölelő. Annyira tudom, hogy ezt a feldolgozást hiába várom, magában prüntyög csak a pasi a színpadon. A  fesztiválozó köznevek és tinglitangli önirónia világából nem bukkan föl más, csak elvétve egy-két erőtetetten diadalittas gitártéma és nemkevés, a PUF legvállalhatatlanabb pillanatait idéző, elképesztően evokatív szövegelem. Igen, az én Krumplimba is dől a Vér, ha azt hallom, hogy Hős, Forradalom vagy Szerelem. De. Ezek is csak olyanok ám, mint a Szabadság: ami akkor értékes, ha nem csak a melledre tűzve hordozod rettegett idolként, hanem tiszteled, érted és használod.

(Abba meg ne is menjünk bele, milyen dolog Zazie-ról és a földalatti BKVról énekelni, ha van akkora mákod, hogy nem te vagy az Emil.Rulez.)

Bélszín: Nemes, már-már legendás. Akkor sem illik rosszat mondani rá, ha történetesen nem a szád íze szerint való (persze akkor megenni sem illik, nyilván). Minél kevesebbet adnak hozzá, annál jobb - véresen vagy lehelletnyi fűszerfelhőben igázó tatárnak maszkírozva. Érdekes, a lehetőségek és a médiumok exponenciális szaporodása milyen messzire lökdöste a Megasztárt vállalhatóságban mondjuk a kvázi-előd Ki Mit Tud-hoz képest. Pedig, erős szerintem, Oláh Ibolyának bizony izgalmasabb és jobban kiaknázható hangja van, mint Koncz Zsuzsának. Utóbbinak cserébe komolyan vehető számokat írtak, - néha ugyanazok, akik a szép hanggal csak jellemezhetetlenül ásítós szart bírnak énekeltetni. Lényeg, hogy mindkét hölgy munkásságából óvatosan kéne szemezgetni - nehogy akkora baj legyen, mint, mondjuk, a Napfény Presszó esetében. A kevésbé erős, karakterben sem bővelkedő hang előadásában a Zöld Szemem Kék sehogyse működne igazán, de az Édes Méreg PVC-szagú hangszerelésével súlyosbítva kifejezetten bántó kísérlet.

Rúzs: Íme egy példa valamire, ami piros is, a szádba is kerülhet, és mégsem étel. Belekeverheti a kozmetikai ipar a legkegyetlenebb skarlát színezéket is akár, akkor is viaszos samponíze marad.

A Napfény Presszóból közel sem lenne annyira nehéz jó zenekart faragni, mint rúzsból értékelhető desszertet készíteni - energetikusak, szerethetők és élőben felcsillan olykor valami bennük, ami sokszínű és mégis érdes (felvételen ez sajnos sosem fenyeget). Csak kéne egy kevésbé zűrzavaros recept. És soha, soha, soha többé nem kéne, gondolatban se, kiejteni azt, hogy rózsaszín hableány.

Most megyek és kitalálom, mit lehetne főzni bélszínből, aszalt szilvából és chilipaprikából, mert ez egy ideje nagyon foglalkoztatja az orrom és az ízlelőbimbóim.

Háttér: az egyetemi baráti társasággal az utóbbi évben alaposan és mulatságosan rákaptunk a hoch-gasztronómiára. Új szavakat integráltunk a kollektív szókincsbe (mislen-csillag, hogy csak egyet említsek), megtanultuk becsülni a szép, de szívfájdítóan apró ételadagokat - és szabályos időközönként jót kuncogunk a hajdani sáros-pánk énem vadonatúj Úri Állűrjein.

Ilyen, őrülten kulináris  mivoltunkban mostanában többször botlottunk bele mindenféle selymes étlapon a sült paprika krémleves nevű szenvedélyes idegenbe. Kóstolgattuk egymást jéghidegen és forrón is, créme fraiche-sel és anélkül is - ami egy-nyári-délutános kalandnak indult, decemberre igazi románccá nőtte ki magát. A Costesben felbukkanó mesteri inkarnációja egyre intenzívebben birizgálta az érzékeim és a kényszereim, míg végül megszületett az elhatározás: a minden évben óriási kísérletezésbe torkolló karácsonyi főzőorgia főszereplőjévé teszem a titokzatos szeretőnket.

No mármost: a legtöbb ember hajlamos az áhított lényre úgy tekinteni, mint  megfejthetetlen egészalakos mítoszra. Nehéz és fájdalmas folyamat olyan mértékig lerombolnunk egy ilyen ideált, hogy a darabok egyszerűekké és azonosíthatókká váljanak - enélkül viszont csak távolról és ritkán élvezhetjük az ölelését. Ha viszont sikerül elemeire szedve megértenünk és elfogadnunk a hétköznapiságát - igazán a magunkévá tehetjük.

Így voltam én a gúnyosan rámvigyorgó kaliforniai paprikákkal. Hihetetlennek tűnt, hogy ezek a celofánban született, kis címletekért megkapható pökhendi, fényes és kemény kis illetők egyszercsak átalakuljanak az óriási porcelántányérok elegáns folyékony lakójává. Tudtam, hogy keménynek kell lennem, tehát némi felnyársalás után egyenest a forróságba száműztem őket. Feketedő puhulásukat őrült fűszerszagolgatás és kencekóstolgatás kísérte részemről,  melynek következményeképp rövidesen bugyborékoló alaplé született anyám gáztűzhelyére. Boszorkányos mesterkedésemnek csak a piros testek teljes összeroppanása vetett véget. Szeletkékre szabdalt maradványaikat serpenyőbe vetve, mézzel enyhítettem a nyilvánvaló szenvedést, aztán rájuk szórtam a későbbi illatokat. Megszelídülve-összezsugorodva csusszantak bele a bájitalba: ekkor láttam őket utóljára, mielőtt a pörgő kések martalékává lettek. Megbabonázva figyeltem, ahogy vegyült a tejszín a paprikák krémjével, és csurgattam a lábasban pirosan és fehéren csavarodó mindenséget a hideg fehér porcelánba. Itt már testet öltött a végeredmény, de csak a kanál és szám találkozásakor dőlt el, nem csak kívülről, belülről is megidéztem azt, amit annyira kívántam.

Valahol itt estem ki Karácsonykor is a melodramatikus révületből: anyámnak nem ment a dugóhúzás, úgyhogy a konyha padlóján csücsülve kinyitottam kézzel-lábbal-bicskával a vonatkozó Sauska Chardonnay-t, kinevettem magam, aztán nekiálltunk enni.

Sült paprika krémleves:

3-4 testes kaliforniai parika (piros és/vagy sárga, ha zöld is kerül bele, barna lesz - azt meg ugye senki sem szeretné.)
1-2 gerezd fokhagyma
1/2 fej lilahagyma
édeskés szójaszósz
gyömbér
kurkuma
pirospaprika (csemege v csípős, ízlések és ficamok)
szerecsendió (óvatosan!)
méz
vaj

1, A paprikákat félbevágjuk, vagy bemetszésekkel kifektetjük, és berakjuk a 180 fokos sütőbe. Addig nem jöhetnek ki, amíg össze nem esnek. Nyugalom, meg fognak feketedni elég rendesen, ez nem baj. Azért szénné nem kell égetni, már azelőtt megpuhulnak majd.

2, Mialatt sülnek: a lilahagymát apróra vágjuk, a fokhagymát még apróbbra, és kis vajon megdinszteljük (előbb a lila, később a fok, mert az utóbbi gyorsabban odaég). Mehet rá 2-3 nagy pohár víz, egy fél kávéskanál gyömbér és kurkuma, valamivel több pirospaprika és egy-két csipet szerecsendió - és nyilván só, nem kevés, a sült paprika majd szívja magába rendesen, valamint néhány csipet fehér bors.

3, A megsült paprikákat csíkokra vágjuk, és minimális, épphogy egy serpenyőt benedvesítő vajon megforgatjuk. Miközben sistereg, mézet csurgatunk rá, forgatjuk tovább, aztán mehet a szójaszósz is. Utóbbival óvatosan, főleg ha nem sikerül édes kivitelűt szerezni, mert ez is sóz, de nem kicsit.

4, Amikor már levet is eresztenek a paprikacsíkok, és lucskosak a méztől és a szójaszósztól (3-4 perc), mehetnek az alaplébe. Az alapléből ne legyen sok, ha mégis annak tűnik, inkább vegyünk ki belőle pohárba, és ha később hígnak bizonyul a leves, még mindig visszatölthetjük. Felforraljuk az egész hóbelebancot jó alaposan, aztán adunk neki botmixert. Szép simára turmixoljuk, és végül adunk hozzá tejszínt vagy créme fraiche-t. Minél zsírosabbat, annál jobb.

Közben kóstolni kell, paprikája válogatja, hogy melyik édes vagy épp keserű, pikáns vagy kissé ízetlenebb. A méz-só-pirospaprika trió valamelyik tagja szinte mindig kisegít, meg persze sótlanság enyhítésére egy darabig a szójaszósz is (de nem őrült sok, ne jusson el odáig a dolog, hogy konkrétan ki lehet venni az ízét).

Túl sok fokhagymával, elsózással, és szerecsendió-túladagolással baszható el legkönnyebben, ezekre kell figyelni, amúgy nem egy ördöngős valami. Viszont állati szép, és nem kevésbé finom.
 

Nem azért eszünk, hogy életben maradjunk - azért maradunk életben, hogy ehessünk még.

Az evés közösségformáló, ihlető és borzasztó elégedetté tesz (jó esetben, persze.) Mondja ezt egy olyan nő, aki vélhetően az indokoltnál pont hetvenkétszer többször pillantott elégedetlenül ezen a héten válogatott tükrökre és kalóriatáblázatokra - nem számít. Zabálni nem érdemes. Ugyancsak fölösleges rosszat enni; olyankor enni, amikor nem vagyunk éhesek... Értelmetlen többet enni, mint amennyi jól esik - de ugyanennyire kerülendő nem megenni azt, ami kéjesen utánad sóhajt, és egy jóillatú kacsintással elcsavarja a fejed.

Szeretek főzni, magamnak és mindenkinek. Ennek megfelelően próbáltam már számtalanszor receptgyűjteményt írni - mondanom sem kell, vajmi kevés sikerrel. Hát, nem kísérletezem többet ilyesmivel, a rendszerezés és a kötött formákba való bekucorodás egyszerűen nem az én műfajom. Az evés - számomra legalábbis - leválaszthatatlanul összefonódik az életnek nevezett óriási kupac jelentős és kevésbé jelentős eseménnyel. Összehoz, és megnyugtat, keretet ad, és meggyógyít: a szép történetekben általában felbukkan egy serpenyő, de legalább néhány tányér. Úgyhogy: ez itt inkább

Mese habbal. Innen nézve majdnem minden fikció, de legfeljebb emléktöredék. Legyenek ezek csak történetek, fűszertartókba és krumpliszsákokba csomagolva. Jó étvágyat!

Imádom a gombát, komolyan. Tudom, hogy vannak, akik irtóznak tőle, tipikus "nemszeretem" kaja. Pedig illatos, könnyű, nem hízlal, de laktat. Legfőképpen illatos. Az erdei gombák közül legjobban talán a vargányát és a tinórut szeretem, a mindennemű vásárcsarnokokba rohangászás nélkül is megszerezhető különlegességek közül pedig a shiitakét. Ez utóbbit a legtöbb nagy élelmiszerboltban (Matchban például egész biztosan) lehet kapni - szárítva. Néha másféléket is lehet. A szárított gomba azért rém praktikus, mert adegy: eláll. adkettő: ugyebár felhasználás előtt be kell áztatni - nos az áztatólevénél jobb kiegészítő ízesítőanyag kevés van. Szóval nem kiönteni.

Közreműködött, tehát megírta teljesen: lucidalabbra

Itt sincs ekezet, utalom ezt, a romai nem csak a sajat nyelvèt csamcsogja szanaszet, a mienkbe is belerondit.

A magyar ekezet nelkul olyan, mint egy igazi olasz teszta parmezan nelkul.
Nyelheto, emesztheto, de konyorgom....

Anna hussal indit, en egyre inkabb vegaparti vagyok, de errol majd kesobb, ahogyan az olasz etel-kulturarol is, kezdetben ez lesz az en asztalom.

Egyszer egy olasz azt mondta nekem, ha az ev minden napjan tesztat akarnal enni, minden egyes nap elkeszitheted maskeppen.
Hm...
365 receptem nincs, majdnem, mindenesetre azt allithatjuk, ha gyorsan szeretnenk finomat, ha izesen szeretnenk azonnali gyomortoltest, tesztazzunk.

A VILAG LEGEGYSZERUBB TESZTA RECEPTJE:
(mellesleg az en egyik kedvencem)

Hozzavalok:
 

• spaghetti teszta
• 4 fore mondjuk 7-8 gerezd fokhagyma (fokhagyma-fanatizmus szerint)
• olivaolaj
• parmezansajt
• tejfol
• (halado kurzusban izles szerinti kiegeszitok oreganotol a grillezett zoldsegen keresztul a csiposig)

Mersekelt mennyisegu olivaolajon aranyosra piritjuk a fokhagymanyomo aldozataul esett gerezdeket, mikozben a masik kezunkkel megfozzuk a tesztat.

VIGYAZAT: TESZTA "AL DENTE"!!!, azaz nem fozzuk tul, nem fozzuk alul, ki kell tapasztalni az "al dente" allapotot, megeri, believe me.

En szeretem mar a fozovizet izesiteni (oreganoval, morzsolt szaritott csipospaprikaval, so, nyilvan), de ez talan csak sznobi kegy, a Mathejay erre valoszinuleg azt mondana, "denehezapopszakma".

Ha a hagymank aranyosan sargul felènk ès a tèszta is pronto, fogjuk a tesztat, beleontjuk a hagymateli serpenyobe, es szepen osszekevergetjuk.

Talalasnal a tesztara tejfol es parmezan neszeszori.

1. utoirat a serpenyohoz: el ne feledd: legyen kelloen nagy, hisz a hagyma melle kesobb csatlakozik a teszta!
2. utoirat az olivaolajhoz: ne tocsogjon, de ne is legyen keves!)

ENNYI.

TENYLEG ENNYI.

Isteni, egyszeru, es ha ezt ugyesen elkeszited, lesznek barataid, akik hetente konyorognek majd hosszu perceken keresztul, hogy mikor johetnek at egy kis fokhagymas tesztara.

Engem a MJ julius ota szekal, hazakoltozom es megcsinalom. Igerem.

itt nincs peldaul ekezet.

no mindegy, meselek nektek egy kicsit a baromfirol, ahogy azt korabban Knak beigertem.
Itt most baromfi alatt a csirket es pulykacskat fogom erteni, azok (tudom am, hogy allati sokan vagytok); akik azert latogattatok el hozzank, hogy alis nenitol kacsa-, galamb-, furj- valamint facan-temakorben gazdagodjatok ertekes tudassal, nos, ti ma nem nyertetek.

Csirkecske
Termeszetesen a csirkes receptek, mintegy az atfogo csirke-irodalom tarhaza konvergal a vegtelenhez-itt most csak kis betekintest engedek az en chicken-preferenciaimba.

elsokent le kell, hogy szogezzem: nagyon szeretem a rantott csirket, foleg az also combot. De draga nagyanyam felsrobbrendu kepessegei elott fejet hajtva, sohasem fozok ilyesmit. bizzatok ti is a nagyira, ugyis csupa olajos huscsomo lenne a vege, belul veres, kivul megegett. Hazankban a rantott csirke fogalom, szimbolum, ovatosan kiserletezzetek csak vele.

En inkabb kis darabokra vagva, kulonfele fantazia martasok alapjakent foglalkozom csirkevel. Legyen mondjuk...

Mezes-mustaros csirkemell rizskorettel
(aki ehhez Maggi-fixet akar hasznalni, tegye. de nekem ne mondja el es szegyellje is kicsit a dolgot)

Eloszor, nemviccelek, elokeszitjuk az osszes hozzavalot, hogy ne fozocske kozben keljen husleves kezzel nyulkalni a nyilvanvaloan ragyogoan tiszta konyha darabjaihoz. ettol eltekinthetunk, ha a konyhank tenyleg kurva kicsi. de csak akkor.

hozzavalok (2 atlagos etvagyu szemelyre, vagyis 1 fogyozo csaj es egy pasi)
1 kozepes (nagy, ha sokat eszik a faszi, vagy 4 csaj van) meretu csirkemell file (ez ket kisebb darabbol all am, tudjatok...)
1 fej lilahagyma
1 fel szar porehagyma, vagy hasonlo mennyisegben ujhagyma
mez, nem tul sok, mondjuk 50 g
mustar, nem tul sok, izles szerint
fel doboz fozotejszin (2 deci osztva 2-vel, egy deci, nembaj, ha tobb, a tejszin finom.)
tejfol, szinten egy doboz
so, bors, csili (pirospaprika), zsalya, lestyan, fokhagymapor (az igazitol budos lesz a kezed, sokaig. szex kozben pl gond lehet.)
liszt, olaj, ezt ne kelljen mindig mondanom, gyakorlatilag azt hiszem, csak a kakaoba es a zacskoslevesbe nem kell.

utasitasok sora

1, Feldarabolod eleg kicsire a hagymakat, melegitesz olajat, megdinszteled. elobb megy bele a lila, kicsit kesobb a pore, mert az szeret megegni.
2, Feldaraboltad mar a husit, akkora darabokra, mint a huvelykujjad fele (az enyem. ha apro vagy, nagyobbakra). itt szolok; hogy ne felejtsd el kiolvasztani elore, ha nem friss.
3, husi bele a dinsztelt hagymaba, kozepes tuzon. so, bors, pici fokhagymi por, es a mez, de tenyleg csak annyit, hogy minden darabra essen egy kicsi, nem kell tocsognia a mezben. forgat, keverget. kozben mehet a pirospapi, keveske, ne legyen tole szine, meg a zsalya, szinten keves, harmadannyi tegyel, mint amennyi oreganot vagy petrezselymet raknal. lestyan, szinten. es a mustar egy resze, kevesebb, mint amennyi mez.
4, var, forgat; akkor jo, ha mar nincs rozsaszine. es picit pirul. picit! meg is lehet kostolni, puha husit szeretnenk.
5, Kozben keverj el a tejfolben masfel evokanal lisztet, meg a tobbi mustart, kb 2 evokanallal. probalj meg nem fokhagymas, ultracsipos, stb stb mustart venni, fura lesz.
6, a tejszin felet ereszd ra a husira, ha ugy erzed, kesz van. keverget, nem engedi odakapni.
7, mehet a tejfol is. Keverget, be fog surosodni kicsit a liszttol, nem para, ha most kicsit folyos.
8, var, atkozodik, hogy elfelejtette feltteni foni a rizst. felteszi foni a rizst.
9, megkostolja a husis trutyit, es kiegesziti a kedves izlese szerint; itt es most mondom, sotlan lesz, a tejtermekek edeskesek; a fuszerezest is lehet ismetelni, ha nem eleg izes.
10, rizsre figyelj. terits meg. Ez amugy fontos, a szepen talalt kaja mindig finomabb.

egyel. egyetek.